28.rész(Cande szülinapja+a baleset)

Lodo szemszöge

Szerencsére a bátyám állapota rohamosan javult, így elég hamar elhagyhatta a kórházat. Végül, ahogy Mechi-vel megbeszélték a a kicsi neve Matteo lett, ami szerintem nagyon is illik hozzá. Lassan a forgatásokat is befejezzük, szóval nem sokáig maradhatunk már együtt. Persze az biztos, hogy a Cande-Alba-Facu hármassal tartani fogom a kapcsolatot, de mi lesz a többiekkel? Hiszen mindenki más elfoglaltságot talál majd magának és így nem lesz időnk egymásra. Ha már itt tartunk, lassan nekem is el kellene döntenem, mihez kezdek a sorozat és az utolsó turné után. Ma igazán különleges nap van. Cande ma lesz 24 éves, szóval egy nagy bulival fogjuk megünnepelni. Természetesen az egész szervezkedés Cande háta mögött zajlott. A srácokkal megbeszéltük, hogy Alba, Facu és Samu előre mennek, hogy megnézzék minden készen van-e már az esti bulihoz. Mivel Mechi nem hagyott békén, így megígértem neki, hogy elkísérem őt Rugge-hoz, aki épp az új sorozatára készül. Persze hiába mondtam neki, hogy a bátyámnak nem lesz ideje foglalkozni vele, ő ezt valamiért meg se hallottam. Jó, el kell fogadnom, hogy Mechi rettentő féltékeny, ha a bátyámról van szó, ezt már rengetegszer bizonyította. Ott volt például az én helyzetem. Mikor még új voltam és nem tudtunk a testvéri viszonyról, Mechi simán azt hitte, rányomultam a pasijára. Most pedig jobb híján Karol Sevilla-n köszörüli a nyelvét, akit még csak nem is ismer. Elég neki az, hogy Rugge csókolózni fog vele, méghozzá jó párszor a sorozatban. Remélem a bátyám felkészült arra, ami az elkövetkezendő hónapokban várni fog rá.
- Lodovica siess már, így sosem fogunk odaérni! - toporzékolt Mechi az ajtóban és elég ijesztő képet vágott.
- Elárulnád mégis minek kell nekünk odamennünk?
- Meg akarom figyelni a bátyádat, nehogy még egyszer megismétlődjön az a múltkori kis csókocska Sevilla-val!
- De Ruggero már elmondta, hogy az a csók nem jelentett neki semmit.
- Na persze és szerinted én ezt elhiszem? Siessünk már! - elkapta a csuklómat és szó szerint kirángatott a házból. Igazán kedves tőle mondhatom. A kocsiban a kis Francesca és Matteo is bent voltak, én pedig már előre féltem attól, mégis mihez akar most kezdeni velük Mechi.

- Őket miért hoztad el? - kérdeztem halkan, a gyerekek ugyanis épp aludtak.

- Először is, mert a dada most nem ér rá, másodszor meg jobb ha Sevilla látja, hogy Ruggero családos ember, szóval esélye sincs nála.

- De hát mit akarhatna Ruggero egy 15 éves kislánytól mond?

- Ő semmit. De a mai fiatalok annyira nyomulósak tudnak lenni. Az egyik pillanatban még teszik neked a szépet, aztán a következőben meg bumm! Jól hátba szúrnak.

- Úgy beszélsz mintha már elmúltál volna negyven. Egyébként nem mehetnénk már? Tudod, hogy ma van Cande szülinapja én pedig nem akarom cserben hagyni a barátnőmet! - Mechi pufogott még egy sort de végül csak elindultunk. Út közben felhívtam Albát, hogy megkérdezzem mennyit haladtak az előkészületekkel. Szerencsére már csak a zenét kell intézniük, illetve persze mi is kellünk oda. Mire a beszélgetés végére értünk, Mechi és én meg is érkeztünk a forgatás helyszínére.

- Show time kedvesem! - Mechi szinte kirobbant a kocsiból, majd miután a kezembe nyomta az unokahúgomat, ő pedig felvette Matteot, határozott léptekkel megindult a helyszínre. A helyszín azonban kordonokkal volt elkerítve, hogy biztosan ne zavarhassa senki sem a forgatást. Mechi ezzel mit sem törődve átrobogott és engem is rángatott magával. Épp a legrosszabbkor értünk oda, ugyanis pont egy csókjelenetet vettek fel a bátyám és Karol között. Amint Mechi látta, hogy Ruggero és az a kislány megcsókolják egymást, robbant is a bomba.

- Ruggero Pasquarelli, mégis mi a fenét művelsz?! - csattant fel a barátnőm és szó szerint becsörtetett a jelenet kellő közepébe.

- Mercedes, te meg mi a fenét művelsz itt? Nem látod, hogy épp forgatunk? - sziszegte a bátyám, de Mechit ez egyáltalán nem hatotta meg.

- Szerinted ez engem érdekel? Ha még egyszer megcsókolod ezt a lányt felejts el engem! - Szegény Karol csak kapkodta a fejét közöttük. Szerintem még sosem látott ilyet. Milyen szerencsés!

- Unom már, hogy állandóan problémázol valami miatt. Nem lehetne csak egyszer, hogy normálisan viselkedj?

- Majd mindjárt megmutatom neked mi a normális! Te pedig édesem, jobban tennéd, ha nem álmodoznál arról, hogy Ruggero valaha is a tied lesz, világos? - a második mondatot már Karolnak címezte, nem éppen kedves stílusban. A lány azonban mintha a holdon járt volna. Ezt először nagyon furcsálltam, de pillanatokkal később rájöttem az okára, mikor bambán rávigyorgott Mechire.

- El sem hiszem, hogy végre találkozhattam veled! - olyan izgatott volt, mint egy bezsongott ötéves, aki épp most kapta meg álmai barbie babáját. Én legalábbis pont így örültem neki.

- Parancsolsz?

- A legnagyobb rajongód vagyok, miattad kezdtem el én is színészkedni! - Karol úgy vigyorgott, mint azok az őrültek a kaszabolós horrorfilmekben(amiket én nyilván nem nézek) Mechi fejében viszont azonnal felkapcsolódott a villanykörte.

- Szóval a rajongóm vagy mi? - ő is elővette, az "olyan vagyok mint egy megszállott"mosolyát és így vizslatták egymást egy darabig. Rugge és én pedig értetlen fejjel bámultuk őket arra várva, hogy történjen végre valami.

- Igen és tényleg alig hiszem el, hogy találkozhattam veled!

- Ezt teljesen megértem, hisz tökéletes vagyok. De mondok neked valamit: Ruggero az enyém, világos?

- Megtarthatod, egyébként is pocsékul csókol! 

- Hé! - vágta be a hisztit a bátyám, de senki sem figyelt rá.

- Bocs Ruggero tényleg, de túl vén vagy hozzám! - Karol csak megrántotta a vállat, én pedig igyekeztem elfojtani a belőlem előtörő nevetést.

- Na jó picinyem, bár az ízlésed a példaképek terén dicséretes, de még egyszer meg ne halljam, hogy így beszélsz a gyerekeim apjáról, világos? - legalább a bátyám is eszébe jutott neki a végére. Szerencsére sikerült befejezniük a jelenetet, de Mechi azért meresztgette párszor a szemét. Miután befejezték a jelenetet, megindultunk a kocsi felé. Ekkor pedig szemtanúja lehettem a bátyám első igazi kiborulásának. Ruggero gyengéden elkapta Mechi karját és maga felé fordította.

- Ide figyelj Mercedes! Utoljára tűrtem el tőled ezt a hisztit! Ha legközelebb idejössz és botrányt csinálsz, nem csak, hogy nem veszlek el, de a gyerekeinken kívül nem lesz semmi más köztünk, megértetted? - Mechi először meg sem tudott mukkani, de aztán könnyes szemekkel a kocsihoz futott, majd becsapta maga után az ajtót. Ruggero idegesen felsóhajtott és a homlokára csapott.

- Még sosem láttam így kiakadni! - néztem szomorúan a bátyámra, mire ő csak megrázta a fejét.

- Várj itt, mindjárt elintézem! - átadta nekem Francescát is, majd Mechi után ment és ő is beszállt a kocsiba. Én ott maradtam és figyeltem, ahogyan Ruggero gyengéden simogatja Mechi arcát, aki erre bűntudatos tekintettel bólogat párat, majd a bátyám vállába fúrja az arcát, ő pedig egy puszit nyom a feje tetejére. Nem tudtam nem elmosolyodni ezen a jeleneten. Ők az egyetlen olyan pár az ismerőseim között, akik veszekedhetnek akármennyit, sosem szakadnak el egymástól teljesen. És ezt komolyan mondom. Nagyon sok mindent átéltem már velük, magasságokat és mélységeket is, szóval biztosan állíthatom, hogy tényleg egymásnak lettek teremtve. Végül én is beültem hozzájuk a gyerekekkel, majd indultunk is hozzánk. Megbeszéltük, ha elkészültünk, nálunk találkozunk és egy kocsival megyünk a buli helyszínére. Így időt és pénzt is megspórolunk. A gyerekekre addig majd a nagyszüleik vigyáznak, feltéve ha Mechi hajlandó anyámékra hagyni a két gyereket. Tudniillik eléggé hozzánőttek, így szinte ki se ereszti a kezei közül, főleg a kis Matteót nem. De ez pontosan rá vall, szóval már meg sem lepődök rajta. Miután elköszöntem a bátyáméktól, bementem a házba és fáradtan dőltem a kanapéra.

- Drágám, végre már, hogy megjöttél! Mi tartott ilyen sokáig? - ült le mellém Diego és egy puszit nyomott az arcomra.

- Hosszú és fárasztó sztori.

- Ki vele, mit művelt már megint az imádott sógornőd?

- Ne is kérdezd. Kezdődött azzal, hogy egy igen kemény féltékenységi jelenetet rendezett le egy jelenet kellős közepén és azzal folytatódott, hogy megsértődött mikor Ruggero ultimátumot adott neki.

- A jó öreg Mechi, sosem változik! 

- Igazad van. Most viszont kezdjünk el készülődni, mert ha elkésünk évekig hallgathatom Candétól, hogy mindenki időben ott volt csak mi nem! - feltápászkodtam és elvonultam, hogy összerakjam magamat. Egy gyors zuhanyzás és hajmosás után megszárítottam a hajam majd egy kicsit be is göndörítettem. Végül felvettem egy bokáig érő virágmintás ruhát, amit még Candétól kaptam az egyik születésnapomra és így csak nem másfél óra készülődés után végre késznek mondhattam magamat. A férjemnek ez nem tartott ennyi ideig. Egyszerű farmering volt rajta és bőrnadrág, amiben igazán szexin nézett ki. Közben anyu és Jeremias is megérkezett és át is vették tőlünk a gyerekeket. Szerencsére a bátyámék sem húzták sokáig az időt. Miután ők is leadták a gyerekeket, indulhattunk is a buli helyszínére. Az út egész csendesen telt legalábbis egy darabig. Aztán Mechi és a bátyám ismételten összevesztek valami apróságon, amivel alaposan felidegesítették Diegot.

- Fejezzétek már be! - kiáltott rájuk. Ez a pillanatnyi figyelmetlenség is elég volt ahhoz, hogy az autó rossz sávba forduljon. Láttam a velünk szemben sebesen száguldó kocsit, ami csak úgy dudált felénk.

- Vigyázzatok! - kiabáltam. Ez volt az utolsó mondat mely elhagyta a számat, mielőtt egy hatalmas csattanással belénk száguldott az a kocsi.... Ez volt minden. Egy csattanás és minden elsötétült körülöttünk.

27. rész Titok hátán titok

Lodo szemszöge

Már egy napja semmi hírt nem kaptam Mechi - től. Be akartam menni a bátyámhoz, de túl sok volt a forgatás és teljesen kifáradtam, Diego pedig rám parancsolt, hogy pihenjek. Épp a gyerekeket etettem meg, mikor csörgött a mobilom.

- Haló? - szóltam bele és kis híján az ájulás szélére kerültem, mikor meghallottam ki van a vonal túlsó végén.

- Itt az őrültek háza, Ruggero Pasquarelli vagyok, miben segíthetek? - válaszolt az idióta bátyám negédes hangon, mintha nem történt volna semmi sem. A kezem megállt a levegőben és összeszorítottam a számat.
- Pasquarelli te idióta, most szórakozol velem? Eddig mindenki halottnak titulált, te meg itt viccelődsz? Tudod mit, fordulj fel! - azzal dühösen lecsaptam a telefont. A gyerekek vadul pislogtak rám, én pedig kínomban elmosolyodtam. - Anya, most egy kicsit ideges az ütődött nagybátyátok miatt. Na menjünk le apához! - felkaptam őket és levittem őket Diego-hoz.
- Már megint ideges vagy? Ezúttal mi történt?
- Pasquarelli történt! Képzeld, úgy hívott fel az előbb, mintha mi sem történt volna!
- Várj csak, Ruggero magához tért?
- Ezt mondtam, nem? Most inkább vigyél a kórházba, hogy megfojthassam azt az idiótát!
- Hé, előtte talán szólnunk kéne az anyádéknak, biztos ők is be akarnak jönni. - felsóhajtottam és elkiáltottam magam.
- Anya, Jeremias a fiatok felébredt!
- Tessék? Ruggero tényleg felébredt? - jöttek ki a konyhából, én pedig felkaptam a táskámat és siettem ki a házból. Csak a kórházban akartam lenni, hogy megölhessem azt az idióta bátyámat. Diego futott utánam, majd hirtelen rántott rajtam egyet és magához ölelt.
- Ezt most miért csináltad?
- Mert azt szeretném, ha lehiggadnál végre! ha ilyen állapotban mész oda, még a végén olyan jelenetet rendezel, mint Mechi szokott.
- Igazad van, ne haragudj csak annyira mérges vagyok rá!
- Most inkább menjünk, rendben? - összekulcsolta a kezemet, majd anyámékkal és a gyerekekkel mentünk is a kórházba. Út közben a kicsiket lepasszoltuk Cande-nak, aztán mentünk tovább. Közben igyekeztem lenyugodni, hogy ne nyúzzam meg nagyon Ruggero-t, mikor ott leszünk. Mikor megérkeztünk, én előre mentem. Bent a szobában hallottam, hogy Mechi és a bátyám jókat nevetnek, ez pedig még jobban felhúzott.
- Nahát csak nem a földkerekség legszebb kishúga? - erre dühösen odasétáltam hozzá és megpofoztam.
- Te idióta, mindenki halálra aggódta magát miattad, te meg itt nevetgélsz? - erre ő nem szólt semmit csak magához ölelt, belőlem pedig előtört a sírás.
- Tényleg te vagy a világ legjobb kishúga. Ne sírj már, látod, hogy jól vagyok!
- Igen, de azt hittem nem fogod ezt épp bőrrel megúszni!
- Szerinted képes lettem volna egyedül hagyni Mechi-t? Képtelen lenne nevelni a gyerekeket! - erre elnevette magát, Mechi pedig csak dühösen karba tette a kezét.
- Bocsi, hogy megzavarjuk ezt a megható pillanatot, de egy kisbaba várja, hogy megismerhesse a szüleit! - jelent meg Facu egy kisbabával a karján. Odavitte hozzánk, majd Rugge-nak adta.
- Tényleg rám hasonlít a gyerek! - Mechi - vel összenéztünk majd megforgattuk a szemünket. Nem kell még egy Ruggero Pasquarelli a világra, épp elég nekünk ez az egy is.
- Na és mi lesz a neve? - kérdezte Diego és a karját átkulcsolta a derekamon.
- Tudom úgy volt, hogy Federico lesz a neve, de mit szólnál, ha a neve Matteo lenne? - Mechi szeme összeszűkült, mikor meghallotta ezt a nevet.
- Mégis miért? Hogy minden egyes nap emlékeztethess arra, hogy amiatt a nyamvadt sorozat miatt hagysz itt minket? Na azt már nem, inkább a halál! - elvette tőle a babát és kivonult a szobából.
- Hát úgy tűnik ez nem lesz egy könnyű menet! - sohajtott fel a bátyám és visszacsúszott fekvő pozícióba.
- Hé, nem akarlak titeket elkeseríteni, de ugye tudjátok, hogy ma van az a díjátadó? - jött be Alba a szobába, mire mindhárman felé néztünk.
- És ezt csak most mondod?
- Bocsi Lody, de őfelsége elvonta a figyelmemet! - mutatott rá Mechi-re, aki épp a kis Federico-t vagy Matteo-t ringatta.
- Jó de akkor most mégis mi lesz?
- Hát mi passzoljuk az átadót, mert Alba jelenleg túl érzékeny ahhoz, hogy el tudjon menni! - sóhajtott fel Facu mire Alba duzzogni kezdett.
- Ez nem is igaz!
- Dehogynem, az egyik percben még boldog vagy, a másikban pedig elsírod magad. Hidd el jobb ha nem megyünk el.
- Azt hiszem mi sem megyünk, tekintve, hogy az orvos megtiltotta, hogy stressz helyzetbe kerüljek és ha elmegyünk az újságírok tuti fel fogják hozni a Karol ügyet.
- De ugye tényleg nincs köztetek semmi?
- Persze, hogy nincs. Karol helyes csaj de túl fiatal hozzám és egyébként is, túlságosan szeretem Mechi-t, hogy ezt tegyem vele.
- Szerintem mi se megyünk. Valakinek le kell csillapítania Mechi-t és egyedül Lodo-ra hallgat. - szólt közbe a férjem, amivel maximálisan egyet értettem. Sajnos vagy nem sajnos, rám legalább hallgat.
- Akkor most mi lesz?
- Nekem van egy ötletem, csak adjatok egy percet! - előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Damien-t. - Szia Lodo vagyok, tudunk most beszélni?
- Igen, de ti hol késtek? Sergio már nagyon ideges!
- Tudom és épp erről lenne szó. Nem tudnátok elmenni helyettünk arra a díjátadóra?
- De miért, mi történt?
- Ruggero felébredt és Mechi nagyon pipa rá, Alba meg a terhessége miatt nem mehet emberek közelébe, mert olyan lesz mint Mechi!
- Jó, felfogtam, akkor majd az átadó után megbeszéljük.
- Isteniek vagytok! - azzal fogtam és kinyomtam a mobilt. - Srácok, ez el van intézve. A többiek majd ott lesznek helyettünk is!
- ÉS addig mit csinálunk? - jött vissza Mechi is.
- Mit szólnátok, ha őszinték lennénk egymáshoz és elárulnánk a legféltettebb titkainkat? - vetette fel a bátyám.
- Ugye tudod, hogy azért titkok, hogy ne mondjuk el senkinek őket?
- Ugyan már Facu, hiszen elég régóta ismerjük már egymást, szóval ahhoz, hogy még bensőségesebb lehessen a kapcsolatunk, szükség van erre!
- Mióta vagy te Dr Phil? - húzta fel az orrát Mechi.
- Csak csináljuk! Majd én kezdem, ha ti túlságosan féltek!
- Ne, majd én. Ezt egyébként is el akartam már mondani neked, de eddig még nem mertem! - Diego felém fordult, nekem pedig összeszorult a gyomrom. - Tudod nem rég Angie elmondta, hogy hazudott nekem és a kis Diego valójában nem is az én fiam!
- És ezt csak most mondod?
- Az előbb mondtam, hogy nem tudtam, hogy mondjam el! Egyébként is, csak néhány napja tudtam meg!
- Mindegy, inkább hagyjuk, mielőtt még olyat mondok, amit meg fogok bánni! Ki a következő? - kérdeztem, mire a bátyám megköszörülte a torkát.
- Az a csók Karollal amiről az újságok cikkeztek, tényleg megtörtént! - Mechi arca olyan vörös lett, mint a rák. Az egyik kezét ökölbe szorította, én pedig már előre féltem, mi lesz ebből.
- Tessék? Te azt mondtad nekem, hogy nem érted miért hozták le azt a cikket! - kiabálta Mechi mire Rugge összerezzent.
- Igazából a producer találta ki, hogy nagyobb legyen ez az egész felhajtás. Először nem akartam, de erőszakoskodott és végül belementem.
- Tudod mit? Én most elmegyek és összetörök valamit, mert ha itt maradok a te fejed lesz összetörve Pasquarelli! - a kicsit Facu kezébe nyomtam és kiviharzott a szobából.
- Hihetetlen milyen elegánsan tud kiviharzani! Azt hiszem ezt meg kell tanulnom. Na jó Gambande, ki vele mi a titkod? - nézett Alba már eleve dühösen Facu-ra. Szerintem sejtette, hogy pillanatokon belül ő is szobán kívül lesz.
- Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy bele voltam esve egy csajba a középiskolában?
- Igen, ő volt az első szerelmed, de sose merted neki elmondani.
- Nos az a csaj Lodod volt! - Facu vigyorgott, Alba pedig csak vadul rebegtette a szempilláját.
- Szerintem baj van a hallásommal, mert mintha azt hallottam volna, hogy bele voltál esve Lodo-ba!
- Ezt is mondtam, édes. De hidd el ez már a múlt és...- Alba ökölbe szorított keze megindult Facu arca felé, majd egy centire megállt előtte.
- Mondj egy jó okot arra, hogy ne verjem be a képedet!
- Szeretlek? - Alba felállt, majd felrántott engem is és velem együtt megindult kifelé.
- Várj, most hová megyünk?
- Mindegy, csak el innen! - végül is, én sem akartam Diego közelében lenni a mostani után. Elmentünk megkeresni Mechi-t és a büfében rá is találtunk.
- Leülhetünk? - kérdeztem és válasz nélkül leültünk mellé.
- Hát úgy tűnik ez nem a mi napunk csajok! Melyikőjüket nyírjuk ki először? Szerintem Pasquarelli érdemli meg a legjobban, hogy vele kezdjük!
- Azért Diego is megérdemelné azt az ütést, méghozzá elég keményen! - erre Alba elsírta magát.
- De én nem akarom, hogy Facu csodaszép arcának baja essen!
- Igaza van, én sem tudom utálni őket! - felálltam, majd Mechi is követte a példámat és visszamentünk a szobába, ott azonban egy teremtett lélek sem volt.
- Ezek eltűntek! - jelentette ki Mechi.
- Na és most mégis mi lesz?
- Halljátok ezt a zenét? - csillantak fel a szemeim. Elkezdtem futni a hang irányába, a lányok pedig követtek. El is jutottunk a kórház halljába, ahol Diego és a bátyám egy gitárral, Facu pedig két dobverővel a kezében álldogált és mikor megláttak minket, rögtön énekelni kezdtek.

Miattad úgy érzem

Ez a mennyország 

És a földön nincs még egy olyan, mint te

A tiéd vagyok ezért

Könyörgök, kérlek baby

Nincs szükségem másra csak rád

Mindhárman beleadtak apait-anyait és közben egy percre sem vették le a szemünket rólunk. Végül Rugge odalépett Mechi-hez és egy szál rózsával letérdelt elé.

Újra érezlek

A szélbe kiáltom a nevedet

Te vagy a paradicsom

Mindig itt leszek neked

Nincs másra szükségem csak rád

Mechi elvette tőle a rózsát és elmosolyodott. Az ott várakozók hatalmas tapssal jutalmazták a fiúkat, Alba pedig rögtön rávetette magát Facu-ra.

- Sajnálom oké? Nem kellett volna így felhúznom magam, csak hát mégis olyan rossz volt, hogy épp a legjobb barátnőm tetszett meg neked.

- Tudom Albita, de az már nagyon régen volt és már lezártam magamban. Egyébként is, te várod Facu Juniort vagy nem?

- Az Facundo Gambande Junior, de igazad van, tényleg én leszek az anyja! - Mechi még mindig csak mosolyogva álldogált, Rugge pedig igyekezett kicsikarni belőle valamit.

- Tudod átgondoltam a dolgokat és talán nem is lenne rossz, ha Matteo lenne a baba neve. Szerintem illeni fog hozzá.

- Vagy, mi lenne, ha Matteo Federico Pasquarelli lenne a neve? Így nem kell lemondanod a Federico névről sem!

- Igazad van, tetszik ez a név! - jó volt látni, hogy szent a béke köztük és egy apró titok sem tud közéjük állni. Sóhajtottam, majd elindultam kifelé, de egy kar visszahúzott.

- Még mindig haragszol rám?

- Sose tudnék rád haragudni, ezt te is tudod, de el kellett volna mondanod Diego!

- Tudom és sajnálom, de láttam így is mennyire össze vagy zuhanva Ruggero meg a próbák miatt és nem akartam, hogy még ezt is a nyakadba zúdítani. Egyébként megmondtam Angie-nek, hogy attól, hogy nem az én gyerekem, az nem jelenti azt, hogy kevésbé fogom őt szeretni, de csak akkor fogok vele találkozni, ha ő nincs ott a közelben!

- Ez kedves tőled. Mármint, hogy ennek ellenére is gondoskodni akarsz róla. Tényleg, mi van ezzel a dallal? Még soha nem hallottam.
- Igazából nem most akartuk előadni, de szerettünk volna meglepni titeket. Sergio megkért minket, hogy írjunk egy dalt nektek lányoknak és ezt hoztuk össze.
- Úgy érted, hogy közösen?
- Igen, Jorge, Samu és Damien is benne volt, szóval összedolgoztunk.
- Boldog vagyok, hogy ennyire jóban vagytok. Most inkább menjünk haza, mert van egy olyan érzésem, hogy Cande hamarosan keresni fog! - elmosolyodtam, majd hazamentünk.

26. rész Van ami sosem változik

Mechi szemszöge

Minden egyes húzódás egyre fájdalmasabbá kezdett válni. Azon imádkoztam, hogy találjon meg valaki, mielőtt elmenne a gyerekem. Egyre inkább kezdtem elveszíteni az eszméletemet, amikor megláttam magam előtt Ruggero arcát, akkor pedig végképp azt gondoltam, hogy tényleg itt a vég.

- Lambre, komolyan most akarod feladni? Te egy túlélő vagy. Mégis mihez fogok majd kezdeni két gyerekkel, ha felébredek?

- Akkor nem haltam meg?

- Persze, hogy nem. Csak tart ki! - én egy aprót bólintottam a fejemmel és közben próbáltam nyitva tartani a szemeimet. Szerencsére a telefonom nem volt messze tőlem, ezért minden erőmet bevetve elkezdtem az első számot tárcsázni ami az eszembe jutott.
- Haló Mechi mi történt?
- Alba szólj a férjednek, hogy húzza ide a fenekét, mielőtt még elveszteném a gyerekemet! - kiabáltam bele a telefonba.
- Mégis mi a fene történt? Hogy érted azt, hogy mielőtt leveszíted a gyerekedet?
- Talán nem hallasz elég jól? Szólj már Facundo - nak egy kettő!
- Rendben sietek, de te csak nyugodj le, mert ijesztő vagy mikor mérges vagy! - nyöszörgött Alba, mire én kinyomtam a mobilt. Nagyon reméltem, hogy Alba sietve szólt Facundo - nak, hogy idnuljon meg, mert ha miatta elmegy a gyerekem én ki fogom nyírni. Szerencsére hamar megérkezett.
- Na jó akkor elmondanád miért kellett idejönnöm? - kérdezte miközben igyekezett kidörzsölni a fáradságot a szeméből. Amikor meglátta a vértócsát körülöttem, kipattantak a szemei.
- Ez neked  nyomós ok? - kérdeztem, mire ő csak hevesen megrázta a fejét és a karjába kapva rohant velem a kocsihoz.
- Kapaszkodj, mert turbó sebességre fogunk kapcsolni! - én szót fogadtam, majd tíz percen belül a kórházba is értünk. Facundo újra a karjába kapott, majd rohant be velem a kórházba, ahol már Alba idegesen várt minket.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem, miközben igyekeztem egyenletesen venni a levegőt.
- Szerinted szóltam nekik? Mégis miért lenne jó, ha mindenki iderohanna és aggódna érted?
- Mert a barátaim és ez a dolguk! - fújtattam, miközben az orvosok toltak befelé a műtőbe. Kaptam altatót, így már csak arra emlékszem, mikor kinyitottam a szememet és Alba idegesen ült az ágyam mellett.
- Na végre csak, hogy felébredtél. Már aggódtam miattad.
- Hol van a gyerekem? - kérdeztem idegesen.
- Mechi nem is tudom, hogyan mondjam el neked de...
- Itt is van a baba! - lépett be Facundo a karján egy kisbabával, aki nem fiú volt.
- Mégis minek hoztátok be ezt az idegen gyereket? Mit műveltetek a gyerekemmel?
- Mondtam Facu, hogy ezt nem fogja bevenni, Mechi az orvos azt mondta, hogy a baba túlságosan fejletlen még, hogy láthasd.
- Tessék? Mi az, hogy fejletlen? Meg fog halni a kisbabám? - a szemeimben könnycseppek gyűltek. Utálom magamat, amiért ilyen szerencsétlen vagyok.
- Nem szabad ilyenre gondolnod, hiszen a baba megszületett.
- Vigyetek oda Ruggero - hoz most! - kiabáltam rájuk, mire ők segítettek felállni, én pedig lassú léptekkel átmentem a szomszédos szobába. Ruggero a változatosság kedvéért még mindig aludt.
- Pasquarelli nem tudom, hogy hallasz e engem, de megszületett a gyerekünk. Képzeld az a pofátlan orvos még csak nem is engedi, hogy lássam - ami ezek után következett, az teljesen megdöbbentő volt.
- Lambre mond meg a magadét a dokinak! - láttam, hogy Ruggero szemei felnyíltak, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.
- Te idióta tudod, hogy rám ijesztettél! - sírtam el magam és gyengén megütöttem Ruggero mellkasát.
- Ne legyél már hisztis. Túléltem nem? Ennek örülnöd kéne.
- Persze mikor az idegesség miatt majdnem elvesztettem a babát.
- Az a lényeg, hogy te is meg ő is jól van igaz?
- Nem jutott el az agyadig, hogy az orvos nem engedi, hogy megnézzem? A fene essen belé Pasquarelli!
- Jó nyugodj meg. Még meg sem csókoltál, ez nálad új rekord!
- Parancsolsz? Rendben van Pasquarelli, egy hónapig ne számíts se csókra se ölelésre megértetted! - karba tettem a kezemet, majd mérgesen elfordultam.
- Ne csináld már ezt. Veled már viccelni sem lehet, mert mindent komolyan veszel. Tudod, hogy szeretném ha megcsókolnál.
- Rendben, de csak egyszer nem többször! - föléhajoltam, majd egy gyors csókot nyomtam, illetve nyomta volna a szájára, ha Pasquarelli nem kap el és kezd el vadul csókolni. Na már csak ez hiányzott. Ha most azt hiszi itt a kórházban fogok lefeküdni vele, akkor tévedésben van. A kezemmel megcsikiztem a nyakát, mire volt szíves elengedni.
- Megvesztél ember! Tudod te, hogy hol vagyunk? Ameddig jobban nem leszel ezt verd ki a fejedből.
- Miért utána már szabad? - nyalta meg a szája szélét, mire én elnevettem magamat. Hiába van ami sosem változik!

25.rész Vajon meghalhat? 2/2

Mechi szemszöge

Miután megérkeztek a mentők, betették Ruggerot az autóba. Én természetesen vele mentem. Muszáj volt felhívjam Lodot, hogy neki is elmondhassam az egészet. Remegő kézzel pötyögtem be a számát.

- Mechi  mi történt? - kérdezte miután felvette a telefont.

- Ruggerot elütötte egy kocsi, és lehet, hogy meghal! - a hangom minden egyes szónál elcsuklott. Alig bírtam kimondani a tényeket. Miután Lodo nem válaszolt, letettem a mobilt. A mentő lassacskán megérkezett a kórházba, az orvosok, pedig rögtön vitték is a műtőbe Ruggerot. Nagyon féltem, mi lesz vele, Ha valami baja esne, azt biztos nem élném túl.

Lodo szemszöge

Hihetetlen, hogy egyetlen másodperc alatt, mennyire meg tudnak változni a dolgok. Az egyik percben, még arra készülök, hogy a férjemmel kettesben lehessünk végre, a következőben, pedig meg tudom, hogy a bátyám élet és halál között van. Nem tudtam mit csináljak, nem tudtam mit mondjak, csak álltam dermedten, kezemben a mobilommal. Diego odasétált hozzám, és átkarolta a derekamat. Én azonban ellöktem, majd villám gyorsasággal szaladtam le a lépcsőn.
- Állj már meg! - kiabálta utánam Diego és a karomnál fogva magához húzott.
- Nem érdekel most semmi, csak a bátyám mellett akarok lenni érted? - a könnyeimtől már alig láttam, csak arra az egyre tudtam gondolni, hogy Ruggero meg is halhat.
- Azzal nem mész semmire, ha ordibálsz. Le kellene higgadnod. Így akarod vigasztalni a barátnődet? - igen tényleg igaza volt. Nem tudtam volna megvigasztalni Mechit ilyen állapotban.

Mechi szemszöge.

Már egy órája csak várok és várok, de semmi sem történik. Vajon mi tart ilyen sokáig az orvosoknak? Talán Ruggero meghalt és olyan gyávák, hogy nem merik elmondani nekem? Kétlem, hogy egy műtét ilyen sokáig tartana. Lassan már az ujjaimat harapdálom idegességemben.  Leültem az egyik székre, mert elkezdtem szédülni. Félek, hogy ez a túlzott idegesség, kárt tesz a babában. Próbáltam tisztán látni a dolgokat és kicsit megnyugodni. Egy fenéket! Ki tudna megnyugodni, ha az ember, akihez hozzá akar menni, élet és halál között lebeg? Az egyetlen felelős ezért, azok az átkozott riporterek! Ha nem hozzák le a cikket Ruggero meg Sevilla állítólagos csókjáról, akkor most nem ülnék a kórházban full idegesen arra várva, hogy valaki végre mondjon valamit Ruggero állapotáról. Megfordult a fejemben, hogy átmegyek Lodohoz, hogy megnézzem, hogy van, de jobban belegondolva, nem mozdulhatok el innen anélkül, hogy tudnék bármilyen apró hírt is a pasim állapotáról. Aztán mint valami pislákoló fény, ebben a kétségbeesésben, megérkezett Lodo és Diego, aki szinte már lihegve futott utána.
- Mechi mi van a bátyámmal? - látszott rajta, hogy tiszta ideg, ezért gondoltam nem fogom neki ecsetelni, miért történt a baleset.
- Még nem mondtak nekem semmit. Milyen orvosok dolgoznak itt? - olyan hangosan kiáltottam, hogy az ott várakozó többi ember, mind egy emberként nézett rám. Én szúrós szemekkel meredtem rájuk, míg hátat nem fordítottak nekem.
- Mechi, mi az istennek nem tudsz lenyugodni végre? - pöckölte meg a homlokomat, mire én fújtatva visszaültem a helyemre.
- Miért, szerinted mit csináljak? Ha Diegoval történt volna ez, te mit tettél volna? Talán hagytad volna a fenébe, hogy haljon meg?
- Ilyet még viccből, se mondj megértetted? Tudom, hogy dühös vagy, de nem kellene másokat megbántanod.
- Ne haragudj, de muszáj, hogy te megérts engem. Nem tudok, és nem is akarok tétlenül ülni itt.
- Önök Ruggero Pasquarelli hozzátartozói? - jött ki végre az orvos, és az orra hegyére tolta a szemüvegét.
- Mi van vele? Bökje már ki ember! - sürgettem, de ő csak komor arccal meredt rám.
- Nincsenek túl jó hírem. Volt egy kisebb komplikáció és a fiatal úr kómába esett! - nálam itt szakadt el az a bizonyos cérna. Egy kisebb dühroham közepette estem neki az orvosnak.
- Miket beszél maga idióta? Orvos maga egyáltalán? Mi az, hogy komplikáció? Ha igazi orvos lenne, ilyen elő sem fordulhatott volna! Esküszöm pert akasztok a nyakába, ha Ruggeronak egy haja szála is meggörbül világos voltam? - az orvos csak hevesen bólogatott és utat engedve hagyta, hogy bemenjünk hozzá. Megkértem Lodot, hogy várjon kint, ameddig én bemegyek hozzá. Kicsit félve nyitottam ki a kórterem ajtaját. Tudtam, hogy akit bent fogok majd látni, mérföldekre lesz, az igazi Ruggero Pasquarelli - től. Azonban, magam sem számítottam arra, amit bent láttam. Ruggero arcán, egy árva heg sem virított, nem lógtak ki hatalmas csövek a torkából. Egyedül az arcán lévő oxigén maszk jelezte nekem, hogy milyen állapotban is van. Teljesen olyan volt, mintha aludna. Őszintén bevallom, ez kicsit megnyugtatott. Odasétáltam az ágyához, majd halkan suttogtam a fülébe.
- Na ide figyelj Pasquarelli! Ha három napom belül nem nyitod ki a nyamvadt szemeidet, esküszöm neked, elintézem, hogy alulról szagolhasd az ibolyát - oké, tudom, hogy nem szabadna ilyet mondani, egy kómában fekvő embernek, de jobb lesz, ha komolyan veszi amit mondtam. Nem akarom én kinyírni, de ha nem vesz erőt magán, akkor kénytelen leszek megtenni. Nem hagyhat csak úgy itt engem, két gyerekkel a nyakamon. Igenis meg kell erőltetnie magát, ha nem jaj lesz neki.
- Hé hoztam neked kávét! - jött be a szobába Lodo is.
- A férjedet hol hagytad? Bár engem most rajta kívül senki más nem érdekel - mutattam Ruggero felé.
- Figyelj tudom, hogy rossz passzban vagy, de haza kellene menned pihenni.
- Eszem ágában sincs hazamenni. Nem hinném, hogy tanácsot kellene nekem adnod, mikor te ott sem voltál. Nem te voltál az, aki végig nézte, ahogyan elcsapja az autó. Pont te akarsz engem vigasztalni. Értékelném, ha békén hagynál engem, ha nem érted meg min megyek keresztül - mondtam és elindultam az ajtó irányába.
- Hé most meg hová mész? - kérdezte úgy, mint aki totál nincs képben.
- Igazad van, nem tudok nyugton maradni, ameddig ontod nekem a hülyeségeidet. Majd hívj ha van valami - azzal sarkon fordultam és elhagytam a szobát. Még, hogy ő akar nekem tanácsot adni? Hiszen azt sem tudja min megyek keresztül. Ha majd vele történik meg ugyanez talán rájön én mit érzek most. Persze nem kívánom, hogy történjen valami rossz Diegoval, de Lodo sosem tudja mikor kell leállni. Akinek pihenésre lenne szüksége, az ő és nem pedig én. Túlságosan segíteni akar másoknak, de nem veszi észre, hogy néha már egy kicsit túl sok. Kicsit ki akartam szellőztetni a fejemet, ezért a parkba mentem sétálni. Ilyenkor nyáron kellemes meleg van és ez jót tesz a hangulatomnak. Séta közben kicsit behunytam a szememet is. Azonban pechemre, nem vettem észre, a közeledő gyerekhordát, akik sietségükben meg löktek, én meg elestem. Kicsit fájni kezdett a hasam, ezért a kezemet rá helyeztem. Majdnem sokkot kaptam, amikor éreztem, hogy a kezemet valami furcsa meleg járja át. Óvatosan elvettem onnan a kezemet és csak ekkor láttam meg, hogy a rózsaszín blúzomon átüt a vér pontosan a hasamnál. Egyre hevesebben fájt a hasam. Pontosan olyan volt, mintha össze húzódások lettek volna. Istenem, ugye nem fogom most elveszíteni a babámat?

Folytatás hamarosan.....

24.rész Vajon meghalhat? 2/1

Lodo szemszöge.

Eltelt három hónap. mechi már a hatodik hónapban van, és a bátyámmal már lázasan tervezik, a kis Federico szobáját, ugyanis kiderül, hogy fiúk fog születni. Én azért titokban reménykedem, hogy inkább az anyjára fog ütni, és nem Pasquarelli génjeit fogja örökölni. Most minden lány, a Pasquarelli villában tengeti a napot, ugyanis milyen meglepő ma sincs forgatás, hiszen Sergionak megint valami rém fontos ügye akadt. Bár már csak 60 rész, és mindenki boldog lesz. Jó talán kicsit eltúlzom a dolgokat, hiszen ez az utolsó évad, és aztán mindenki szétszéled, de legalább a bátyám meg Mechi maradni fognak. A lányok épp babaruhákat nézegetnek Mechivel, én pedig külön vonultam tőlük. Nagyon nincs hangulatom az egész babavárosdióhoz. Bevallom hiányzik a férjem. Diegot ugyanis három hónapja nem láttam, mert el kellett mennie meglátogatni az anyját, meg Rodrigot és ez igazán elszomorít. Jó persze megértem én, hogy a családjával is foglalkoznia kell, de nekem nagyon hiányzik már, hogy a fülembe súgja mennyire szeret, hogy átöleljen és megcsókoljon. Mert akkor érzem magamat igazán boldognak. De persze tudom, hogy egy darabig nem fogom őt látni.

- Lodita ne farsulj már be, inkább gyere oda te is hozzánk - szólt nekem Cande és felhúzott a földről. 

- Jelen pillanatban, csak egy két kar kellene, ami jó szorosan átölel, és nem enged el soha - sóhajtottam fel, és toporogni kezdtem a kanapé előtt.

- Esetleg én megfelelek neked? - az ajtó felé tekintettem, és megláttam Diegot, aki bőrdzsekiben és napszemüvegben álldogált, kezében pedig egy nagy csokor jázminnal. Én a kanapéra löktem a lányokat, majd egyenesen a férjem karjaiba futottam. Ő felkapott a levegőbe és úgy megpörgetett, hogy szó szerint beleszédültem. Miután sikeresen letett engem a földre, megcsókolt. Ezt a pillanatot Mechinek valahogyan sikerült megörökítenie és már repült is az instagrammra.

@MechiLambre: Rómeó és Júlia újra együtt <3 @LodoComello@DiegoDomínguez

Olyan boldog voltam mint még soha. Diego és én már elég régóta vagyunk együtt, és senki sem választhat már el minket egymástól. Már csak azt remélem, hogy mindig ilyen boldogok leszünk, mint most ebben a pillanatban. A lányok kezdtek lassan elszállingózni, mi is hazaindultunk Diegoval.

- Csak, hogy végre visszajöttél. Már azt hittem soha többé nem foglak látni téged.

- Ugyan már, hogyan hagyhatnám el az én egyetlenemet. Nem bírtam már nélküled, ezért hazajöttem és ígérem, hogy soha többet nem fogok elmenni ilyen hosszú időre.

- Azt ajánlom is neked, mert ha megszeged, akkor Domingoval alszol majd odakint - kuncogtam és egy csókot nyomtam a szájára. Amit mondtam komolyan is gondoltam, szóval jobb ha vigyázz arra mit ígérget meg nekem. Miután hazaértünk, úgy döntöttünk elmegyünk moziba, hogy egy kicsit szórakozhassunk. Mivel a kicsik épp a nagyszüleikkel töltik az időt, ezért emiatt nem kell aggódnunk. Én felmentem a szobámba, és elkezdtem készülődni. Még nem is sejtettem, hogy ma egy olyan telefonhívást fogok kapni, ami végleg romba dönti az életemet.

Mechi szemszöge.

Végre az összes csaj lelépett. Bevallom néha kifejezetten vágyom az egyedüllétre, és a terhességem ez most rá is cáfol erre. Én tényleg imádom a csajokat, ők a mindeneim, de néha az őrületbe tudnak kergetni a hiperaktivitásukkal. Főként az én drága Cande barátnőm az. Annak örülök azért, hogy Lodo kivonta magát az egészből, mert legalább egy tiszta ember legyen közülük, aki képes normális tanácsokat adni. Mivel a hatodik hónapban vagyok, ezért már nem járkálok el annyit otthonról, mint szoktam. Ha tehetem inkább csak fekszek és nem csinálok semmit. Jó persze a lányomról gondoskodik, de mostanában szeretek lustálkodni. Az ölembe vettem a laptopomat és elkezdtem olvasni a friss híreket. Persze csak a szokásos dolgok. Hamarosan turné, Alba meg Facu bevallották, hogy úton a bébi, meg hasonlók. Viszont egy cikken meg akadt a szemem.

"Ruggero Pasquarelli és Karol Sevilla csókja!

Vajon mit szól ehhez a terhes menyasszony?"

Nagyon de nagyon dühös lettem. Amikor végig olvastam a cikket, akkor még jobban felment bennem a pumpa. Mégis, hogy a fenébe állíthatják azt, hogy Ruggero megcsal engem, azzal a 16 éves kis csajjal? Hiszen még egy épp kézláb bizonyítékuk sincsen, hogy alátámasszák. De majd én meg fogom nekik mondani a magamét. Felálltam a kanapéról, és felvettem a kabátomat. Épp akkor érkezett meg Ruggero is.

- Szerelmem, te meg hová készülsz?

- Megyek és beolvasok annak a pletykafészeknek, aki kitalálta, hogy te meg Sevilla csókolóztatok.

- Mi? Hogy a fenébe jelentethették meg azt a cikket. Mechi remélem tudod, hogy nem történt semmilyen csók, mert sose lennék képes rajtad kívül mást csókolni?

- Igen persze, hogy tudom. Nem is hibáztatlak érte. De most muszáj lesz megmondanom a magamét. Hidd el a te érdeked is nem csak az enyém.

- Szerelmem kérlek, ezt inkább hagyd rám, majd én elintézem.

- Nem Ruggero. Végre nekem is tennem kell valamit érted, szóval ezt most én intézem el - szépen lassan elengedtem a kezét, majd magamra kaptam a táskámat, és elindultam kifelé. Az utcán, csak úgy hemzsegtek az autók. Szinte minden percben elsuhant előttem egy. Szerencsére a lámpa zöldre váltott, és könnyedén át tudtam érni. Sajnos Ruggero már nem volt ilyen szerencsés. Az egész, egy pillanat műve volt. Épp akart át haladni az úton, azonban nem vette észre, a felé közeledő kocsit. Az autó nekiütközött, Ruggero pedig egyenesen a szélvédőnek csapódott. Az ereimben megfagyott a vér. Az aggodalmam rettegésbe ment át, mikor megláttam, hogy a szélvédő, amiről Ruggero a földnek csapódott. Egy merő vér volt. Elkezdtem szédülni, majd amilyen gyorsan csak tudtam odasiettem hozzá, miközben a vezető anyját szidalmaztam.

- Hívja már a mentőket maga szerencsétlen! - kiáltottam rá, ő pedig sietősen hívta is őket. Én letérdeltem, Ruggeró mellé, és megnéztem, hogy van e pulzusa. nem volt. Légzése? Az sem volt. Olyan volt, mintha egy szobor lett volna. Semmijét sem mozdította meg, a szemei pedig csukva voltak.

- Ruggero! - kiáltottam fel fájdalmamban, majd zokogva borultam, a mellettem fekvő élettelen testre.

Folytatjuk

23.rész A meglepetés vacsora és előzményei

Lodo szemszöge

A mai napom tök szuperül kezdődött. Kaptunk egy kis zsabadnapot Sergio - tól, vagyis nem kell munkába mennünk. Damien és Maca is átjöttek, hogy megünnepelhessük azt, hogy egy pár lettek. Én épp kávét főztem, ők addig a kicsiket szórakoztatták. Diego fogalmam sincs, hogy hol lehet ma még egyáltalán nem láttam. Nagyon gyanús ez nekem. Remélem nem fog sokáig titkolózni, és nem csinál semmi kellemetlen meglepetést sem.
- Annyira aranyosak remélem nekünk is lesznek majd ilyen édes gyerekeink - nézett Damien Maca felé.
- Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet. Már így is áll a bál, Sergio meg tökre ki van akadva. Mivel a Peligrosamentes Bellas teljesen ki kellett írni a dallistából, ugyanis elég furcsán nézne ki két táncoló terhes csaj szűk ruhában.
- Igen szerelmem Lodonak igaza van. Még korai lenne erről tárgyalnunk.
- Egyébként meg Mechinek meg Ruggeronak kifejezetten jót tett a kisbaba, legalább nem veszekednek.
- Ruggero Pasquarelli hányszor mondtam már neked, hogy ne etesd cukorral a lányodat, mert mikor felnő olyan buta lesz mint a tök.
- Hé én is cukron nőttem fel, és mégse lettem tőle buta.
- Hát persze drágám tényleg nem vagy buta - léptek be a lakásba, én pedig a fejemet kezdtem el fogni.
- Mintha azt mondtad volna, hogy már nem veszekednek - súgta oda nekem Damien.
- Na jó először is megkérhetlek titeket, hogy halkabban veszekedjetek, mert a kicsik megijednek és sírni kezdenek. Másodszor mit kerestek ti itt?
- Hát unatkoztunk, és nem tudtunk mit csinálni, de úgy látom már van társaságod - a bátyám sietősen távozni akart, de Mechi megfogta az ingét és visszarántotta.
- Mi lenne, ha sétálnánk egyet? - vetette fel az ötletet Maca.
- Ez jó ötlet. hívnám Diegot is, de reggel óta a színét sem láttam. Szóval nem biztos, hogy jó ötlet.
- Hé mi láttuk ma a... - kezdett volna bele, de Mechi a szájára tapasztotta a kezét
- Hé mit akart mondani? - kérdeztem Mechit.
- Semmit a bátyád túl sokat képzelődik. Tudod, hogy túl sok cukorral etették kiskorában, vagy az is lehet, hogy mikor megszületett, az orvos nem a fejénél fogva vette őt ki, és nem nőtt be neki eléggé a feje - vetett egy haragos pillantást a bátyámra.
- Tudom, hogy valamit eltitkoltak előlem szóval ki vele!
- Hát Diego éppen...
- Pofa be Ruggero! - kiabáltak rá mind hárman, mire Ruggero igen csak összehúzta magát, és a hátam mögé futott.
- Védj meg mami! - sikított és elkezdte ráncigálni a pólómat.
- Vigyen el a fene Pasquarelli! - rántottam ki a kezéből a pólómat, és felvettem a táskámat.
- Srácok majd én vigyázok a kicsikre! - jelent meg anya, én pedig elrebegtem neki egy köszönöm öt, majd el is indultunk sétálni. Bevallom semmi kedvem nem volt hozzá. Éhes és fáradt is voltam, szívesen aludtam volna el ott helyben. Már a lábam is leszakadt, nem is értem, hogy Mechi 3 hónapos terhesen hogy bírja ezt.
- Srácok álljunk meg nagyon álmos vagyok.
- Akkor meg miért nem aludtál éjszaka? - kérdezte Maca és felvonta az egyik szemöldökét.
- Aludtam. Csak a kicsik két óránként felkeltek, mert éhesek voltak. Ha már itt tartunk nem eszünk valamit? Kilyukad a gyomrom az éhségtől.
- Nem eszünk Lodo vásárolni jöttünk és nem enni.
- Szerelmem ne legyünk ennyire gonoszak vegyünk neki egy fagyit legalább.
- Én is kérek fagyit - nyújtotta fel a kezét Ruggero vigyorogva, mire Mechi a vállára ütött.
- Te jobb ha meg sem szólsz Pasquarelli! Annyira éhenkórász vagy, hogy tegnap is a hűtőben aludtál, az egyik kezedben egy hamburgerrel, a másikban meg egy szelet tortával.
- De hát olyan finomak voltak. Meg különben is nekem nem baj, ha sokat eszek, mert magas vagyok így nem látszik meg.
- Én azért el tudnám képzelni Ruggerot kövéren - feleltem, és behunytam a szememet. A látvány azonban borzasztó volt össze is rezzentem tőle.
- Oké most én jövök - lökött arrébb a bátyám és ő is behunyta a szemét. Azonban nem telt bele 5 másodperc mikor kinyitotta  szemeit.
- Neee! Nem akarok így kinézni. Segíts rajtam! - bújt oda Mechi - hez mire mi felnevettünk.
- Hát persze, hogy segítek neked édes szívem ne aggódj - mondta Mechi majd folytattuk az utunkat. Én megkaptam a fagyimat és képeket is csináltunk, amikkel megörökítettük a napot

@LodoComello: Fagyi time@DamienLauretta

@DamienLauretta: Szépségek@LodoComello@MacaMiguel

@RuggePasquarelli: Testvéri szeretet. Vagy nem :D @LodoComello

Miután befejeztük a fénykép készítést,a srácok megkértek, hogy menjek be az épp velünk szemben lévő helyiségbe. Hasonlított egy étteremhez, de egy teremtett lélek sem volt ott. Én bementem, majd a többiek lekapcsoltak a villanyt és otthagytak egyedül. Én szörnyen megijedtem. Elég hamar bepánikolok, ez most sem volt másképp. Kiabáltam ahogy a torkomon kifért, hogy segítsenek már ki innen. Ekkor két kéz elkapta a derekamat, majd magához szorított.

- Drágám ne félj itt vagyok! - a férjem lágy hangja nagyon megnyugtató volt. Én szorosan csimpaszkodtam belé, ő pedig kihúzott engem a fényre.

- Diego olyan jó, hogy itt vagy úgy megijedtem.

- Én csak szerettem volna egy meglepetés vacsorát csinálni neked, de szokás szerint elszúrok mindent - lehajtotta a fejét, majd szomorúan elsétált. Én azonban nem hagytam neki, hogy  elmenjen és visszahúztam.

- Hé tudod, hogy nem kell fényűző vacsora. Nekem elég egy kis otthon töltött vacsora veled. Mert én ezzel is megelégszem, ameddig veled lehetek. Hidd el nincs szükségem semmi nagyra, nekem a szerelmed is bőven elég.

- Mondtam már neked, hogy egy igazi angyal vagy? - kérdezte tőlem.

- Igen de nem bánom mert mikor ezt mondod boldogság tölti el a szívemet - erre ő magához húzott és megcsókolt. Igaz, hogy a nap nem úgy alakult ahogy azt vártam, de a vége tökéletes lett.

22.rész A nagy bejelentés

Lodo szemszöge.

- Mi az, hogy Facundo nem akar tőled gyereket Alba?

- Hát azt mondta, hogy az még korai lenne, de ha megtudja, akkor tuti, hogy utálni fog engem.

- Na állj! Hány éve is vagytok együtt Facuval? - kérdeztem tőle, és felálltam a helyemről.

- Hát körülbelül négy éve három hónapja két hete egy napja, és 12 órája.

- Ha komolyan ilyen jól számolod, hogy mióta vagytok együtt, akkor meg mit parázol? Tudod mit? Felhívom Facut, hogy jöjjön ide addig te megnyugodsz és utána elmondod neki az egészet oké? - mosolyogtam rá a barátnőmre.

- Te vagy a legjobb barátnő Lodita és mindig is az maradsz.

- Nekem meg te, de Candenak egy szót se erről - elnevettük magunkat, majd csináltunk egy képet.

@LodoComello: Az újdonsült kismamával. Gratulálok Albita <3@AlbaNavarro

Gyorsan felhívtam Facut, hogy azonnal jöjjön a kórházba, különben megölöm. Na jó nem szó szerint, de képes lennék rá. Én addig Albaval indultunk el, hogy meg tudjuk őt lepni. Persze halkan, hogy ne csapjunk nagy zajt.

- Már alig várom, hogy elmondhassam Facunak, hogy terhes vagyok Facundo Gambandé Juniorral - kiabálta hangosan Alba én pedig a szájára tapasztottam a kezemet.

- Alba halkabban, a végén még ránk fognak szólni - csitítottam őt le.

- Ne haragudj csak annyira izgatott vagyok, és remélem Facu is az lesz miután elmondtam neki a jó hírt.

- Ne aggódj biztos vagyok benne, hogy az lesz. Facu nagyon szeret téged és te is őt - az egyik fal mögé bújtunk, mikor Facu megérkezett. Alba persze rögtön odaszaladt, és a karjaiba vetette magát. Persze nagyon szereti tönkretenni a meglepetéseket.

- Drágám na mit mondott az orvos? Ugye nincs komoly bajod?

- Facundo az a helyzet, hogy terhes vagyok Facundo Gambandé Juniorral - vigyorgott Alba, Facunak pedig kikerekedtek a szemei.

- Ezt most komolyan mondod? - kérdezte és jól megölelte Albat.

- Igen útban van a kis Facundo és remélem a nagy Facundo is örül neki.

- Persze, hogy örülök neki, de elég ha csak Facu Juniornak szólítjuk az sokkal jobb drágám.

- De én azt akarom, hogy Facundo Gambandé Junior legyen a neve - hisztizett Alba, mire én is odamentem.

- Srácok ezzel még ráértek a baba születéséig. Gratulálok nektek! - mondtam és mindkettőjüket megöleltem.

- Köszönjük Lodita és azt is, hogy vigyáztál Albara.

- Ugyan már a barátnőm, természetes, hogy vigyázni fogok rá mindig - rájuk mosolyogtam, majd elköszöntem tőlük. ma még úgyis találkozni fogok velük, a sajtótájékoztatón amit szerveztek. Remélem Alba is bejelenti a terhességet. Miután hazamentem bementem a házba. láttam, hogy Jeremias a lányomnak akar mesét olvasni, Mia viszont húzza a lóbőrt. én rájuk mosolyogtam és odaültem hozzájuk.

- Szia remélem nem zavarok.

- Nem Lodo dehogyis zavarsz. épp mesét olvastam Mianak, de a közepére elaludt.

- Mostanában szeret sokat aludni, és csak nehezen kel fel. Inkább mesélj, hogy vagytok anyával?

- Minden rendben van. Anyád egy kivételes és gyönyörű nő. Már tudom, hogy te kitől örökölted a szépségedet.

- Köszönöm a bókot, ez igazán kedves tőled. Egyébként anya tényleg kivételes, hiszen mindig velem volt és felkészített engem az életre.

- Aminek meg is lett az eredménye, mert egy fiatal hölgy vált belőled, és tudom, hogy ezt már rengetegszer elmondtam, de ha egy apai ölelésre van szükséged akkor én itt vagyok.

- Tudom és most tényleg szükségem lenne, egy apai ölelésre - mondtam, mire ő a karjaiba zárt. Nagyon boldog vagyok, hogy anya talált egy rendes embert maga mellé, aki még szereti is.

- Csak nem zavartam meg a pillanatot? - jött oda anyu, én pedig jól megöleltem.

- Dehogyis anyu, épp rólad volt szó.

- Jeremias mégis mit mondtál te Lodonak?

- Csak az igazat, hogy egy kivételes és gyönyörű nőt vettem feleségül akit nagyon szeretek - állt fel, és egy csókot nyomott anya szájára. Az én szám mosolyra húzódott. Nagyon jó őket ilyen boldognak látni. Érezni, hogy milyen boldogok egymással. Az utolsó pillanatban Ruggero is felbukkant, így teljes volt a család.

- Remélem nem késtem le ezt a családi pillanatot.

- Nem egyáltalán nem, sőt jó, hogy te is itt vagy bátyus - Jeremias és anyu egy ölelésre invitáltak minket, amit mi képtelen voltunk elutasítani. Ha kéne mondanom egy okot, amiért ma boldog vagyok, akkor az a családom lenne. Nem csak Diego meg a kicsik, hanem a bátyám az anyukám és az új apukám is a családom. Boldog vagyok, mikor velük lehetek. Anyuéknak indulniuk kellett dolgozni, nekünk pedig készülődni. Ruggero is hazament Mechiért és a kis Francescaért. Én pedig lefektettem Miat, és egy puszit nyomtam az arcára. Rámosolyogtam, mire két kart éreztem gyengéden a derekam köré fonódni.

- Drágám csak, hogy végre itt vagy már nagyon hiányoztál. 

- Tudom te is nekem, de el kellett még intézzek valamit a srácokkal, még a tájékoztató előtt.

- Na és mégis mi lenne az?

- Majd meg tudod ne aggódj - én kicsit lebiggyesztettem a számat, mire ő egy apró puszit nyomott rá.

- Utálom mikor titkolózol előttem.

- Drágaságom egy bizonyos fiú kérte, hogy még ne szóljak senkinek.

- Biztos Facu lesz az. Tuti be akarja jelenteni, hogy Alba terhes - a férjem erre, egy talán igen talán nem fejet vágott, mire én hozzávágtam az egyik párnát és elnevettem magamat. Miután alaposan ki párna csatáztuk magunkat elkezdtünk készülődni. Én egészen lazára vettem a figurát, ezért egy fehér ruhát vettem fel, fekete csizmával, a hajamat pedig begöndörítettem. Most kivételesen a lányok és a fiúk is külön mennek, amit a drága Sergio intézett így el. Beültünk a lányokkal a limuzinba én pedig rögtön csináltam is egy képet Mechi - ről, aki gyönyörű volt.

@LodoComello: Irány a sajtótájékoztató@MechiLambre

@CandeMolfese: Csajszikák

Miután megérkeztünk, mindenki a párjához sietett. Ekkor vettem észre azt, hogy Damien nagyon összebeszél a fiúkkal. Lehet, hogy róla beszélt délután Diego? nem volt túl sok időm gondolkodni rajta, mert az újságírók letámadtak a kérdésekkel.

- Lodovica, milyen érzés két gyermekes anyaként színpadra lépni? Igazak a pletykák miszerint közel került az egyik kollégájához Damien Lauretta - hoz? Mit szól ahhoz, hogy a férje, újra forgatni fog?

- Semmi nem változott a kicsik születése óta, ugyanúgy lépek színpadra mint eddig. Damien egy nagyon jó barátom, de semmi több. Nagyon boldog vagyok, hogy Diego is újra forgat velünk, mert így még többet lehetünk együtt. Miután minden kérdésre válaszoltunk, Alba elvette az egyik mikrofont.

- Üdv mindenkinek! Szeretném bejelenteni, hogy hamarosan megszületik az első gyermekünk Facundoval, és szerettük volna most bejelenteni ezt - a tömeg felhördült, majd ahogy az lenni szokott megtapsolták őket. Ám ami ezek után következett az tényleg igazi meglepetés volt. Megjelent ugyanis Damien a fiúk kíséretében, egy nagy csokor vörös rózsával a kezében. Tini előre tolta Macat, hogy pont szemben legyen, a feléje sétáló Damiennel. Maca teljesen lesápadt. Damien átadta neki a csokrot és letérdelt elé.

- Macarena tudom, hogy elmondtad már nekem, hogy te Jorget szereted még, de nem tudom tovább tagadni, amit érzek irántad. Szóval Macarena Miguel lennél a barátnőm?

- Te idióta azt hitem, már sosem fogod tőlem ezt megkérdezni - mondta Maca, majd felhúzta őt a földről, és megcsókolták egymást. Tehát ez volt az a dolog, amit Diego nem mondhatott el. Annyira boldog vagyok, hogy végre ők is megkapták a boldog befejezésüket. Most végre mindenki megtalálta a párját, és mind boldogok lehetünk.